Loctite: a ragasztó, amely fejjel lefelé is bizonyított

Az ötlet eleinte annyira szokatlannak tűnt, hogy a mérnököket szinte meg kellett győzni arról: egy mechanikai problémát valóban megoldhat a kémia. Néhány évtizeddel később a Loctite már csavarokat rögzített, csapágyakat biztosított, karimákat tömített, orvostechnikai eszközök összeállítását segítette, és még egy fejjel lefelé lógó emberből is reklámikont teremtett. A piros flakonok története ezért jóval többről szól, mint egyszerű ragasztásról: arról, hogyan vált néhány csepp folyadék a modern gépészet egyik legötletesebb problémamegoldó eszközévé.

A csavar, amelynek nem lett volna szabad megmozdulnia

Képzeljünk el egy üzemi karbantartót az 1950-es évekből. A gyártósor egyik motorján újra meglazult ugyanaz a csavar. Meghúzták megfelelő nyomatékkal, rugós alátétet tettek alá, majd visszaindították a gépet. Néhány hét múlva a rezgés ismét megtette a hatását. A kötésben apró elmozdulások keletkeztek, a csavar előfeszítése csökkent, és a probléma kezdődött elölről. Ma már természetesnek tűnhet, hogy egy menetrögzítő anyag kitölti a menetfelületek közötti mikroszkopikus réseket, majd megakadályozza az alkatrészek önálló elmozdulását. Akkoriban azonban egy ilyen javaslat meglehetősen merészen hangzott.

Miért kennénk folyadékot egy csavarra, amelyet éppen stabilan szeretnénk rögzíteni? A válasz egy olyan kémiai működésben rejlett, amely első hallásra szinte ellentmondásosnak tűnt: a folyadék pontosan akkor kezdett megszilárdulni, amikor kizárták körülötte a levegőt.

Egy nyugdíjas professzor, a fia és egy ötlet, amelyre állítólag nem volt szükség

A Loctite története 1953-ban, az Egyesült Államokban kezdődött. Dr. Vernon Krieble, a Trinity College korábbi kémiaprofesszora olyan anaerob anyagokkal kísérletezett, amelyek oxigén jelenlétében folyékonyak maradtak, szorosan illeszkedő fémfelületek között viszont kikeményedtek. A professzor felismerte, hogy ez az anyag megoldhatná a gépészet egyik régi problémáját: a rezgés miatt kilazuló menetes kötések és a szivárgó fémillesztések kérdését. Az ötletben annyira hitt, hogy meggyőzte szintén vegyész fiát, Robert Krieble-t, hagyja ott biztos vezetői állását, és alapítsanak közösen vállalkozást. A cég American Sealants néven indult, az új technológia értékét azonban eleinte nem volt könnyű elmagyarázni.

A mérnökök hozzászoktak ahhoz, hogy a csavarokat mechanikus alkatrészekkel biztosítják. Rugós alátétet, koronás anyát, sasszeget, biztosítóhuzalt vagy alakzáró elemet használtak. A Krieble család ezzel szemben azt állította, hogy a menetek közé juttatott folyadék megszilárdul, és megbízhatóan összekapcsolja a fémelemeket. Ez közel állt a szakmai eretnekséghez. A feltalálók azonban nem egyszerűen egy ragasztót próbáltak eladni. Egy teljes szerelési gondolkodásmódot ajánlottak: olyan folyékony rögzítési és tömítési rendszert, amely kitölti az alkatrészek közötti üres teret.

Az ötlet működött. A vállalkozás forgalma 1960-ra elérte az egymillió dollárt, a Loctite technológia pedig alig egy évtized alatt elfogadott ipari megoldássá vált.

Hogyan köt meg az a ragasztó, amely a flakonban nem köt meg?

Az anaerob szó jelentése: levegő, pontosabban oxigén nélkül működő. A Loctite klasszikus anaerob termékei addig maradnak folyékonyak, amíg levegő éri őket. Amikor azonban az anyag szorosan illeszkedő fémfelületek közé kerül, megszűnik az oxigénnel való érintkezése. Az aktív fémionok és a levegő kizárása együtt elindítják a kikeményedési folyamatot. A folyadék ezután erős, térhálós szerkezetű műanyaggá alakul, amely kitölti az illesztés mikroszkopikus egyenetlenségeit.

Ezért képes egy menetrögzítő egyszerre több feladatot ellátni: rögzíti a csavart, tömíti a menetet, csökkenti a mikromozgásokat, és segít védeni az illesztett felületeket a korróziótól.

A működés egyik legérdekesebb következménye a flakon felépítése. Az anaerob Loctite-anyagok csomagolásában szándékosan marad levegő, mert az oxigén segít folyékony állapotban tartani a terméket. Az első alkalommal kinyitott, látszólag csak részben megtöltött flakon tehát nem feltétlenül gyártási hiba. Egyszerűen a kémia kapott benne egy kis mozgásteret.

A Loctite és a pillanatragasztó nem ugyanazzal a találmánnyal kezdődött

A Loctite márkanevet sokan automatikusan a pillanatragasztóval azonosítják. Fontos azonban különválasztani két történetet. Az anaerob menetrögzítő technológiát Vernon és Robert Krieble fejlesztette ki az 1950-es években. A pillanatragasztók alapanyagául szolgáló cianoakrilátokat ezzel szemben Harry Coover és kutatótársai fedezték fel az Eastman Kodak laboratóriumában. Coover a második világháború idején átlátszó műanyagot keresett precíziós fegyverirányzékokhoz. A vizsgált cianoakrilát vegyületek azonban szinte mindenhez hozzáragadtak, ezért a kutatók kezdetben inkább bosszantó mellékterméknek tekintették őket. Évekkel később felismerték, hogy éppen ez a rendkívül gyors tapadás teszi őket értékessé. A cianoakrilát ragasztók 1958-ban kerültek kereskedelmi forgalomba, a Loctite pedig később saját pillanatragasztó-termékcsaládot fejlesztett köréjük.

A márka így két rendkívüli ragasztástechnológia találkozási pontjává vált:

• az anaerob anyagok levegőtől elzárva, fémfelületek között kötnek meg;
• a cianoakrilát pillanatragasztók a felületeken jelen lévő kis mennyiségű nedvesség hatására rendkívül gyorsan reagálnak.

Az egyik egy csavar belsejében végzi csendben a dolgát. A másik néhány másodperc alatt összeragaszthat két kis alkatrészt – és figyelmetlen használat mellett két ujjat is.

A márka, amely nem flakont, hanem rendszert akart eladni

A Loctite már korán felismerte, hogy nem elegendő új vegyületeket fejleszteni. A felhasználóknak azt is meg kell érteniük, hogy melyik termék milyen problémára való. Az 1960-as évek elején a vállalat kommunikációjának lényege az volt, hogy nem pusztán egy flakon ragasztót kínál, hanem teljes rendszert a gépek karbantartásához és hosszabb élettartamához. Ez a gondolat ma is jól látható a termékkínálatban.

A Loctite név alatt találhatók:

• menetrögzítők;
• hengeres alkatrészekhez készült rögzítőanyagok;
• menettömítők;
• karimatömítők;
• pillanatragasztók;
• epoxi és más szerkezeti ragasztók;
• fényre kötő anyagok;
• felülettisztítók, primerek és aktivátorok.

A közös nevező nem egyszerűen a ragasztás. A termékek célja, hogy egy gép vagy szerkezet megbízhatóbban, hosszabb ideig és kevesebb váratlan meghibásodással működjön.

A fejjel lefelé lógó ember, akit mindenki megjegyzett

Egy ipari ragasztó működését nem könnyű izgalmasan bemutatni. Egy csavarra felvitt kék folyadék, amely néhány órával később a menet belsejében megszilárdul, műszakilag érdekes, látványos reklámfilmnek azonban kevésbé ígéretes. A Loctite ezért olyan képet keresett, amelyhez nem szükséges hosszas magyarázat.

Így született meg a Hanging Man, vagyis a fejjel lefelé lógó ember motívuma. A reklámokban egy férfi a cipőjénél rögzítve lógott a mennyezetről. A jelenet egyetlen pillanat alatt közölte az üzenetet: ez a ragasztó erős. Nem kellett hozzá diagram, műszaki adatlap vagy húszperces termékbemutató. A karakter később különböző helyzetekben tért vissza. A kampány egyik változatában repülőgép szárnyán, egy másikban uszodai ugródeszkán jelent meg. A Power Flex termék 2014-es megújításakor a reklám még egyet csavart az ötleten: a férfi egy rugalmas trambulinról lógott fejjel lefelé, ezzel egyszerre jelképezve a kötés erejét és rugalmasságát. Az ötlet azért működött, mert nem a ragasztót mutatta, hanem annak következményét.

A legtöbb ember nem tudja felidézni egy pillanatragasztó szakítószilárdságát. A mennyezetről a cipőjénél fogva lógó férfit viszont nehéz elfelejteni. A kampány természetesen reklámdemonstráció volt, ellenőrzött körülményekkel és biztonsági megoldásokkal. Otthoni kipróbálása sem fejjel lefelé, sem repülőgépen, sem egyéb közlekedési eszközön nem része a gyártó felhasználási útmutatójának.

Az ipari műhelytől a háztartásig

A Loctite fejlődésének egyik különlegessége, hogy a márka egyszerre vált ismertté a professzionális iparban és a háztartási javítások világában. A fogyasztó gyakran egy letört kerámiafül, cipőtalp, műanyag alkatrész vagy játék javításakor találkozik vele. Egy üzemi karbantartó ezzel szemben menetrögzítőt választ egy villanymotor csavarjaihoz, csapágyrögzítőt egy tengelyhez vagy tömítőanyagot egy hidraulikus csatlakozáshoz. Ugyanaz a márkanév jelenhet meg egy konyhafiókban és egy repülőgépipari gyártócsarnokban, de a két flakon tartalma és feladata között óriási különbség lehet.

A Loctite ipari anyagait többek között az alábbi területeken alkalmazzák:

Gépgyártás és karbantartás: csavarok, csapágyak, perselyek, fogaskerekek, tengelyek és karimák szereléséhez.

Autóipar: motorok, hajtásláncok, elektromos egységek, érzékelők, akkumulátorok és elektronikai modulok gyártásához.

Mezőgazdaság: rezgésnek, pornak és változó terhelésnek kitett gépek rögzítési és tömítési feladataihoz.

Repülőgépipar: szerkezeti ragasztásnál, kompozitoknál, elektronikai egységeknél és különleges felületkezelési folyamatokban.

Elektronika: áramköri egységek, chipek, érzékelők, kijelzők és hőmenedzsmentet igénylő alkatrészek gyártásához.

Orvostechnika: diagnosztikai, légzéstechnikai, sebészeti és folyadékkezelő eszközök ipari összeszereléséhez, az adott termék minősítései szerint.

Ezeken a területeken gyakran nem az a kérdés, hogy a ragasztó „erős-e”. Ugyanilyen fontos lehet a hőállóság, a rugalmasság, a réskitöltés, a vegyszerállóság, a biokompatibilitás, az elektromos tulajdonság vagy a pontosan szabályozható kötési idő.

Csavarrögzítő: amikor a megfelelően meghúzott csavar is kilazulhat

A menetes kötéseket a csavar meghúzásakor létrejövő előfeszítő erő tartja össze. Rezgés, ütés, hőingadozás vagy ismétlődő terhelés hatására azonban a kötésben mikromozgások alakulhatnak ki, és az előfeszítés fokozatosan csökkenhet. A Loctite csavarrögzítő kitölti a menetek közötti üres teret, majd a fémfelületek között megszilárdul. Ezzel segít megakadályozni az önkilazulást, miközben a menetet is tömíti.

Kínálatunkban több szilárdsági szint található. A Loctite 222 kis szilárdságú menetrögzítő, amely kisebb csavarokhoz és könnyebben sérülő fémekhez használható. Akkor lehet jó választás, ha a kötést később normál kéziszerszámmal, különösebb erőfeszítés nélkül szét kell szerelni.

A Loctite 243 közepes szilárdságú, általánosan használható csavarrögzítő. A kék anyag megakadályozza a fém csavarok és anyák rezgés miatti kilazulását, ugyanakkor a kötés kéziszerszámmal később bontható marad. Nagy szilárdságú menetrögzítőt olyan kötéseknél érdemes választani, ahol tartós, nehezebben oldható rögzítésre van szükség.

A legerősebb termék azonban nem automatikusan a legjobb termék. Ha egy gépet rendszeresen szét kell szerelni, a túl nagy szilárdság később jelentősen megnehezítheti a karbantartást.

Csapágyrögzítő: néhány századmilliméter is sokat számíthat

Egy csapágynak pontosan kell illeszkednie a tengelyen vagy a csapágyházban. Ha az illesztés túl laza, az egyik gyűrű elmozdulhat vagy lassan elfordulhat a felfekvő felületen. Ez kopást, zajt, melegedést és egyre nagyobb játékot okozhat. A csapágyrögzítő anyagok kitöltik a hengeres alkatrészek közötti apró réseket, és egyenletesebben adják át a terhelést. Csapágyak mellett perselyek, fogaskerekek, lánckerekek, hüvelyek és forgórészek rögzítésére is használhatók.

Webshopunkban található Loctite 641 közepes szilárdságú megoldás, amely olyan csapágyakhoz is alkalmas lehet, amelyeket a későbbi karbantartás során rendszeresen el kell távolítani.

A Loctite 638 és 648 nagy szilárdságú rögzítőanyagok szorosan illeszkedő hengeres alkatrészekhez. Olyan helyeken alkalmazhatók, ahol fontos a rezgés- és ütésálló, tartós kapcsolat.

A Loctite 660 jóval sűrűbb, nagy réskitöltő képességű anyag. Kopott csapágyülékek, tengelyek, bordák és más hengeres illesztések javításánál segíthet, bizonyos esetekben csökkentve az újramegmunkálás vagy az azonnali alkatrészcsere szükségességét.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden elkopott tengely egy flakon ragasztóval újjávarázsolható. A javíthatóságot a hézag, a terhelés, a felület állapota, a fordulatszám és a biztonsági követelmények alapján kell megítélni.

Felülettömítő: folyékony tömítés a karimák között

A hagyományos kivágott tömítések összenyomódhatnak, elmozdulhatnak vagy idővel veszíthetnek rugalmasságukból. A folyékony felülettömítő ezzel szemben felveszi a karima alakját, és kitölti a fémfelületek közötti apró egyenetlenségeket. A Loctite 518 anaerob felülettömítő merev, szorosan illeszkedő fémkarimákhoz készült. Gép- és hajtóműházak, szivattyúk, motoralkatrészek vagy más fémházas szerkezetek tömítésénél alkalmazható az előírt feltételek szerint.

A folyékony anyag előnye, hogy nem egy előre meghatározott vastagságú lapként kerül az alkatrészek közé. Ott tölti ki a teret, ahol ténylegesen rés található. Ezzel segíthet megelőzni az olaj, víz vagy más üzemi folyadék szivárgását, miközben nem hoz létre felesleges távolságot a pontosan megmunkált karimafelületek között.

Menettömítő: amikor a csőcsatlakozásnak nemcsak tartania, hanem tömítenie is kell

A csőmenetek feladata eltér a hagyományos rögzítőcsavarokétól. Ezeknél a kötésnek folyadék vagy gáz szivárgását is meg kell akadályoznia. A Loctite menettömítők kitöltik a menetek közötti spirális szivárgási útvonalakat, majd a fémfelületek között kikeményednek. A nálunk kapható Loctite 542 elsősorban finommenetes fémcsövek és szerelvények tömítésére, például hidraulikus és pneumatikus rendszerekhez készült. A megfelelő termékkel tisztábban és egyenletesebben kialakítható kötés, mint egy rosszul felhelyezett hagyományos tömítőanyaggal.

Nyomás alatt működő rendszereknél azonban mindig ellenőrizni kell a termék műszaki adatlapját, a közeggel való kompatibilitást, a menet típusát, a nyomást és a szükséges engedélyeket. A „Loctite van rajta” önmagában nem műszaki specifikáció.

Pillanatragasztó: nem minden javítás fér el két tökéletesen illeszkedő felület között

A klasszikus pillanatragasztók vékony rétegben, jól illeszkedő felületeken működnek a legjobban. Ha nagy a hézag, az egyik alkatrész porózus, vagy pozicionálás közben elmozdul, más viszkozitásra vagy eltérő technológiára lehet szükség.

A Loctite 401 általános célú, gyorsan kötő pillanatragasztó, amely számos anyag összeillesztésére használható. Fém, gumi, fa, kerámia és többféle műanyag ragasztásánál jöhet szóba, mindig az adott anyag kompatibilitásának ellenőrzésével.

A Loctite 3090 kétkomponensű, réskitöltő pillanatragasztó. A pillanatragasztók gyorsaságát nagyobb hézagok áthidalásának lehetőségével kombinálja, ezért olyan javításoknál is használható, ahol a törött felületek már nem illeszkednek tökéletesen. A gyors kötés kényelmes, de kevés időt hagy a korrigálásra. Az alkatrészeket ezért még az első csepp felvitele előtt érdemes pontosan összepróbálni.

Epoxi ragasztó: amikor a kapcsolatnak terhet is kell viselnie

Az epoxi ragasztók általában két összetevőből, gyantából és térhálósítóból állnak. Összekeverésük után megindul a kikeményedés, és erős, tartós kötés jöhet létre. A Loctite EA 3430 gyorsan kötő, átlátszó kétkomponensű epoxi ragasztó. Fém, üveg, kerámia, fa és több műanyag ragasztására használható, ezért gépészeti javítások mellett dekorációs vagy barkácsfeladatokhoz is alkalmas lehet.

Az epoxi jó választás lehet, ha fontos a réskitöltés, a nagyobb kötési felület vagy a hosszabb távú szerkezeti szilárdság. A pontos keverési arány, a feldolgozási idő és a teljes kikeményedés kivárása azonban alapvető. A kétkomponensű ragasztó nem attól lesz kétszer olyan erős, ha az egyik összetevőből kétszer annyit nyomunk ki.

Fényre kötő ragasztók: előbb pontosan beállítjuk, aztán felkapcsoljuk a fényt

A fényre kötő ragasztók különleges előnye, hogy a kötés időpontja jól szabályozható. Az alkatrészek a megvilágítás előtt pozicionálhatók, majd megfelelő hullámhosszú fény hatására gyorsan megindul a térhálósodás. Ez különösen hasznos lehet átlátszó alkatrészek, optikai elemek, finommechanikai szerkezetek és orvostechnikai eszközök ipari összeszerelésénél. A Loctite AA 3926 fényre kötő, nagy viszkozitású akril ragasztó, amelyet többek között orvostechnikai eszközök gyártási alkalmazásaihoz fejlesztettek. Ez azonban fontos különbség: egy orvostechnikai eszközök összeszerelésére készült ipari ragasztó nem otthoni sebkezelő anyag. A megfelelő minősítések mindig konkrét gyártási alkalmazásra, anyagokra és feldolgozási körülményekre vonatkoznak.

Alkatrésztisztító: a kötés gyakran már a ragasztás előtt eldől

A ragasztás egyik legfontosabb része az, amelyet a kész kötésen később egyáltalán nem látunk: a felület-előkészítés. Olaj, zsír, por, korrózió, nedvesség vagy régi tömítőanyag maradványa megakadályozhatja, hogy az új anyag megfelelően érintkezzen a felülettel. Ilyenkor hiába választottuk ki a drágább vagy nagyobb szilárdságú terméket, a kötés a szennyeződéshez tapad a fém helyett.

A Loctite SF 7061 és SF 7063 felületek tisztítására és zsírtalanítására szolgáló készítmények. Menetrögzítés, csapágyrögzítés, tömítés vagy ragasztás előtt segíthetnek eltávolítani az olajos maradványokat, fémrészecskéket és más szennyeződéseket. Bizonyos passzív fémeknél, nagyobb hézagnál vagy alacsony hőmérsékleten aktivátorra is szükség lehet a megfelelő kötési sebesség eléréséhez.

A Loctite-rendszer tehát nem a ragasztó felvitelével kezdődik hanem a tiszta, megfelelően előkészített felülettel.

Hogyan választható ki a megfelelő Loctite?

A választást nem érdemes kizárólag a flakon színe vagy az alapján meghozni, hogy melyik termékből maradt a műhely polcán. Először a feladatot kell pontosan meghatározni. 

Ha egy menetes kötés rezgés miatti kilazulását kell megakadályozni, csavarrögzítőre van szükség.

Ha csapágyat, perselyt vagy fogaskereket kell tengelyen vagy házban rögzíteni, hengeres alkatrészekhez készült rögzítőanyag lehet megfelelő.

Ha csőmenetnél kell a folyadék vagy gáz szivárgását megakadályozni, menettömítőt kell választani.

Ha két merev fémkarima közötti tömítést kell kialakítani, felülettömítő jöhet szóba.

Ha különböző anyagokat kell egymáshoz ragasztani, az illesztési hézag, a terhelés, a kötési idő és a környezeti hatások alapján pillanatragasztó, epoxi vagy más szerkezeti ragasztó lehet indokolt.

Ezután következhetnek a részletek:

• milyen anyagokat kell összekapcsolni;
• mekkora az illesztési hézag;
• szükség lesz-e későbbi szétszerelésre;
• milyen hőmérséklet és vegyi hatás éri a kötést;
• mekkora terhelést és rezgést kell elviselnie;
• mennyi idő áll rendelkezésre a pozicionálásra;
• milyen gyorsan terhelhető a szerkezet;
• szükséges-e speciális engedély vagy minősítés.

A terméknévben szereplő „nagy szilárdságú” kifejezés önmagában nem válaszolja meg ezeket a kérdéseket.

A Loctite használatának leggyakoribb hibái

A megfelelő termék is gyenge eredményt adhat, ha helytelenül alkalmazzák. Gyakori hiba, hogy a ragasztót zsíros, poros vagy korrodált felületre viszik fel. Ugyanilyen problémát jelenthet a túl nagy hézag, a nem megfelelő anyagpárosítás vagy a szükséges aktivátor elhagyása. Menetrögzítőnél sokan összekeverik a kezdeti rögzülési időt a teljes kikeményedéssel. Attól, hogy az alkatrész már óvatosan kezelhető, a kötés még nem feltétlenül érte el végső szilárdságát. Számos anaerob termék teljes kikeményedéséhez megközelítőleg 24 óra szükséges, de mindig az adott termék műszaki adatlapja az irányadó.

Szintén gyakori tévedés, hogy minél több anyagot visznek fel, annál erősebb lesz a kötés. A felesleg sok esetben csak kifolyik az illesztésből, szennyezi a környezetet, és megnehezíti a szerelést. A ragasztástechnikában a pontos adagolás általában többet ér, mint a lelkes túlzás.

Hogyan kapcsolódik mindez a csapágyakhoz?

A Loctite és a csapágy kapcsolata jóval szorosabb annál, mint hogy mindkettő megtalálható egy jól felszerelt műhelyben.

Csapágy szerelésekor a rögzítőanyag segíthet:

• megakadályozni a csapágygyűrű elfordulását a tengelyen vagy a házban;
• kitölteni az illesztés mikroszkopikus egyenetlenségeit;
• csökkenteni a kontaktkorrózió és a mikromozgások kialakulását;
• javítani a terhelés átadását.

A megfelelő termék azonban az adott feladattól függ. A rendszeresen cserélendő csapágyhoz közepes szilárdságú, bontható rögzítőanyag lehet célszerű. Tartósan rögzített, nagy terhelésű illesztéshez nagy szilárdságú változat szükséges. Kopott ülékhez pedig nagyobb réskitöltő képességű termék jöhet szóba. A csapágyrögzítő nem helyettesíti a megfelelő illesztést, a pontos tengelyt, a helyes szerelést vagy a jó minőségű csapágyat. Inkább egy olyan mérnöki eszköz, amely megfelelően alkalmazva javíthatja a teljes csapágyazás üzembiztonságát.

Néhány csepp, amely megváltoztatta a szerelés szabályait

Amikor Vernon és Robert Krieble bemutatta az első anaerob rögzítőanyagot, sok mérnök nehezen hitte el, hogy egy folyadék képes lehet megbízhatóan megoldani egy mechanikai problémát. Ma már folyékony menetrögzítők biztosítják motorok, gépek és járművek csavarjait. Rögzítőanyagok tartják helyükön a csapágyakat és fogaskerekeket. Tömítők akadályozzák meg az olaj, a víz, a levegő és más közegek szivárgását. Fényre kötő ragasztók segítik precíz műszerek és orvostechnikai eszközök gyártását, speciális anyagok pedig repülőgépekben, autókban és elektronikai berendezésekben dolgoznak.

A Loctite sikere nem abból született, hogy egyetlen univerzális ragasztót készített minden problémára. Éppen ellenkezőleg.

A márka ereje abban rejlik, hogy egészen eltérő feladatokra egészen pontosan meghatározott megoldásokat fejlesztett.

A fejjel lefelé lógó reklámfigura megmutatta, milyen látványos lehet egy erős kötés. A Loctite valódi története azonban azokban a csavarokban, csapágyakban, karimákban és csőcsatlakozásokban folytatódik, amelyek nem lazulnak meg, nem mozdulnak el és nem kezdenek szivárogni.

A legjobb kötés ugyanis többnyire nem az, amelyet mindenki észrevesz.

Hanem az, amelyről éveken át senkinek sem kell beszélnie.